Volt tegnap egy időközi parlamenti képviselő-választás Budapesten, Újpest-Angyalföldön, a város, Magyarország egyik legbalosabb választási körzetében. Mondhatnánk, hogy a papírforma érvényesült és a DK jelöltje nyerte a választást. Mire is számított bárki?! Van itt azonban egy érdekes körülmény: az a Varju László nyert, akinek éppen büntetőügye miatt kellett lemondania mandátumáról ugyanebben a választó körzetben. Az a Varju László, akit választási csalásért és garázdaságért is jogerősen elítéltek. Még egy ilyen bűnügyi előélet sem érintette meg azonban azokat a választókat, akik 52%-os eredménnyel juttatták újfent mandátumhoz a DK jelöltjét a második helyezett kormánypárti jelölttel szemben.

Csodálkozhatunk-e ezen tulajdonképpen, amikor Magyarországon százezrek követnek és emelnek messiási magasságokba egy feleségbántalmazó, nárcisztikus-egoista, globalista, ex-NER-lovag pártelnököt?! Mérhető eredmény, látható célkitűzések, megoldási javaslatok, közreműködő munkatársak felfedése nélkül, zavaros, ugyancsak bűncselekménybe hajló gazdasági tevékenységek, fiktív és túlárazott szerződések, megalázó fellépése ellenére nőkkel és sajtómunkatársakkal szemben... 

Vagy olyan baloldali polgármestert választanak, akinek kampányígéretei csak viszonylagos kapcsolatban állnak a valósággal, ellenben eszébe sincs betartani őket, de legalább nem kormánypárti elődje mondja meg eztán a tutit. 

Vagy olyan önkormányzati képviselőt választanak meg nagy fölénnyel egy köztiszteletben álló kormánypárti jelölttel szemben, akinek vállalkozói múltja legalábbis kétséges. 

Mindenféle szakirodalom szerint bármilyen kormányon lévő politikai hatalomnak van egyfajta életciklusa, ami mentén többek között a különböző népszerűségi fázisait éli. Például köztudottan minden kormány a négy éves ciklusa első felében hajtja végre a kevésbé népszerű intézkedéseit, hogy aztán a második felében egyre vállalhatóbb intézkedésekkel hozza magát ismét „helyzetbe”. Egyúttal minden hatalom működésének van egy olyan pontja, ami után lényegében bármit tesz, a választók csak a negatívumait érzékelik, főleg, ha az általa folyamatosan hosszú időn át biztosított és ezért természetes jólétben élők, felnövők figyelmét is kizárólag ezek töltik ki újabb és újabb messiások értelmezésében az eszközök bármilyen megválogatása és bizonyítható igazságtartalma nélkül. Nem arról van szó, hogy egy hatalom tökéletes-e vagy sem - mert nyilván tökéletes hatalom nem létezik - hanem, hogy ez a tökéletlenség beáldozandó-e egy nagy valószínűséggel rosszabb minőségű, de biztosan bizonytalanabb leendő állapot érdekében.

Mindezek láthatóan egy ideje nem számítanak a választók komoly – és egyfajta téves érzékelés alapján egyre komolyabbnak tűnő - részének politikai döntéshozatalában. 

A mostani folyamat sokban emlékeztet egy már lezajlott, ezért ismert kimenetelű politikai időszakhoz Magyarország legújabb kori történelmében: a 2002-es eseményekhez. A rá következő 8 év történései, viszonyai mindenki számára ismertek.

Isten ments, hogy részünk legyen benne ismét!