Hol van már a '24-es hó?

Üzleti reggelire gyűltek össze a múlt hét folyamán a Veszprém Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara és Pápa Város Önkormányzata közös meghívására a város gazdasági életének szereplői az Esterházy-kastélyban, hogy aktuális gazdasági kérdésekről és a város jövőjét érintő fejlesztési tervekről cseréljenek véleményt.

A tanácskozás során elhangzott: kiemelt jelentősége van annak, hogy a különböző fórumokon megismerjék és közvetítsék a vállalkozói igényeket a megfelelő döntéshozói testületek felé, ugyanakkor megismertessék a gazdaságpolitikai részleteit és fő irányvonalait a vállalkozói réteggel. A rendezvény központi témája egyúttal Pápa város rendezési tervének felülvizsgálata volt, amely sok tekintetben érintheti a gazdasági szereplőket is.

Grőber Attila, Pápa polgármestere az önkormányzat és a vállalkozások együttműködésének szükségességét és a térségi együttműködések fontosságát hangsúlyozta. 

És itt van egy kis hiányérzetünk…

Ugyanis nem hallhattuk polgármester úrtól, hogy milyen ütemezésben kívánja megvalósítani a 2024-ben megígért iparűzési adó csökkentést és az építményadó kedvezményrendszerének kiterjesztését. (Szemben a tavalyi emeléssel…) Vagy miért várat magára a vállalkozói tanácsadói testület alapítása, vagy a vállalkozók világából érkező, de társadalmi munkában tevékenykedő polgármesteri tanácsadó kinevezése.

Mi emlékszünk, hogy a 2024-es kampányban még minden vállalkozónak jutott egy szelet adócsökkentés. Nem is akármilyen.

Akkoriban Grőber Attila úgy beszélt az adókról, mintha azok lennének Pápa legnagyobb ellenségei. Ígéretei között szerepelt 20%-os iparűzési adócsökkentés, a telekadó lenullázása bizonyos övezetekben, építményadó-könnyítés, csak, ami a gazdasági szektort érinti. A kampányban még az volt a narratíva, hogy az adócsökkentés új cégeket hoz Pápára, visszahozza a régieket, és nem csökkenti a bevételeket.

Akkor még úgy fogalmazott: „Az az én felelősségem lesz, ha nem így történik.”

Erős mondat. Olyan, amit az ember vagy komolyan gondol, vagy nagyon bízik benne, hogy soha senki nem fogja számon kérni. 

A polgármestertől viszont erről most már semmit nem hallani - még akkor sem, amikor a vállalkozói közösség ott ül vele szemben. Van valami egészen sajátos bája annak, amikor egy politikus a kampányban még zászlót bont egy ügy mellett, majd amikor végre ott áll a vállalkozók előtt, már a zászlót is eldugja. 

A múlt heti üzleti reggeli tökéletes alkalom lett volna arra, hogy Grőber Attila emlékeztesse a vállalkozókat: igen, továbbra is számíthatnak az ígért könnyítésekre. A beszédében szó esett rendezési tervről, térségi együttműködésről, Somlóról, partnerségről, közös gondolkodásról. 

Csak éppen arról nem, ami a vállalkozókat ennél biztosan sokkal jobban érdekli: a beígért adócsökkentések beváltásáról. Egyetlen mondat, egy félmondat, egy utalás sem hangzott el arról, hogy mi lesz az iparűzési adóval, a telekadóval, az építményadóval. 

A kommunikációs különbség nem árnyalatnyi. Mintha a kampányígéretek egy másik univerzumban hangzottak volna el. Két teljesen külön politikai valóságban.

Sokan legyintenek most biztosan: ki vette komolyan Grőber Attila ígéreteit egy olyan kampányban, amelyben semmit nem számítottak az eredmények, a képességek, a programok valóságtartalma, sokkal inkább a szimpátia és az időközben a földből kinőtt Tisza Párt diktálta közhangulat?

Ha feltételezzük is, hogy így volt, attól egy kampány még a hiteleségről biztosan szól – ugyan napjainkban a korábbinál lényegesen kisebb mértékben, ahogy ezt az április választás is megmutatta. A hitelesség pedig ott kezdődik, hogy ugyanarról beszélünk, azt tesszük, amit ígértünk. 

Ahogy a politika nem felejt, úgy a vállalkozók sem. A kampányígéretek pedig nem tűnnek el attól, hogy nem beszélünk róluk.

A kérdés most már nem az, hogy volt-e adóemelés az előző ciklusban. 

A kérdés az: lesz-e adócsökkentés ebben a ciklusban – vagy a kampány tényleg csupán kampány volt?

H.P.