Pápa ma is büszke katonai történelmére
Pápa város katonai múltja rendkívül gazdag és több korszakon átívelő történet, amely a végvári vitézektől a huszárság fénykorán át a modern katonai repülésig meghatározta és a mai napig meghatározza a település arculatát.
Pápa, mint végvár már a 16–17. század fordulójától a Dunántúl egyik kulcsfontosságú erőssége lett, amely a török terjeszkedés elleni magyar védelmi rendszerben fontos láncszemként működött: a török előretörés miatt a magyar királyi hadvezetés a Dunántúl várait láncolatba szervezte, hogy lassítsa a hódítást és védje a belső területeket. E láncnak volt tagja városunk is.
Földrajzi helyzete - a Rába és a Bakony közvetlen közelsége - természetes védelmet nyújtott, de mivel kereskedelmi útvonalak csomópontjában, a Győr–Veszprém–Sümeg háromszögben feküdt, a török portyák gyakran érintették. Ugyanakkor fontos szerepe volt a hadi logisztika szempontjából is, hiszen a környék bővelkedett élelmiszerben és takarmányban, ami a végvári katonaság ellátását segítette.
A 16-17. században bástyákkal, sáncokkal, vizesárokkal és palánkfallal megerősített pápai végvár ugyan többször került a török támadások célkeresztjébe, de a város sosem esett el úgy, mint Veszprém vagy Tata.
A 17. század végére, a török kiűzésével Pápa katonai szerepe átalakult. A vár elvesztette stratégiai jelentőségét, majd a 18. században fokozatosan barokk kastéllyá alakították át.
A végvári múlt azonban a város identitásának fontos része maradt.
A város katonai történetének következő kiemelkedő időszaka már a huszárokhoz kötődik, amelynek legfontosabb jelképe a Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred. Az eredetileg Veszprémben működő ezredet 1884-ben helyeztek át Pápára. A 19. század végén épült fel a Huszár-laktanya, amely a Monarchia egyik legmodernebb katonai komplexuma volt: istállók, lovardák, raktárak, tiszti lakások és hatalmas gyakorlóterek alkották. A huszárok gyorsan a város társadalmi életének részévé váltak és jelenlétük az ünnepségeken, bálokon, közösségi eseményeken keresztül meghatározta a mindennapokat.
Az I. világháborús aktív szerepvállalásuk - különösen a gorodoki csatában és a satanowi rajtaütésben – azonban jelentős veszteségeket és károkat okozott az ezrednek, ami 1920 után megszűnt, mint önálló alakulat, de katonái tovább szolgáltak más honvéd huszárezredeknél.
A következő jelentősebb mérföldkő a város katonai történetében a II. világháborút megelőzően a repülőtér építése volt. 1936-ban jelentették be, hogy a város határában katonai repülőtér épül. A lakosság félt, a városvezetés viszont gazdasági lehetőséget látott benne. A repülőtér 1937-re készült el, hivatalosan a „légi csendőrség” állomásaként, mivel a trianoni béke tiltotta a magyar légierő fenntartását. A világháború idején aztán a repülőtér fontos katonai szerepet töltött be és itt született meg a magyar ejtőernyős fegyvernem, vitéz Bertalan Árpád vezetésével.
A II. világháború után a repülőtéren szovjet csapatok állomásoztak, és a terület zárt, nehezen megközelíthető katonai zónává vált.
A magyar katonai repülés 1961-ben tért vissza Pápára és egészen 40 éven át Magyarország egyik legfontosabb légi bázisa volt, ahol előbb MiG 21-esek, később MiG 23-asok is állomásoztak.
2001-ben megalakult a MH 47. Bázisrepülőtér, amely ma a Magyar Honvédség egyik legfontosabb katonai szervezete, és egy 12 ország katonáiból és szervezeteiből álló nemzetközi együttműködés központja. A bázis 2026-ban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját
Pápa városa ma is büszke katonavárosi múltjára és jelenére egyaránt, és büszkén ápolja katonai hagyományait. Erre a múltra emlékezik a város minden év májusában és augusztusában, a Magyar Honvédelem Napján és a Hősök Napján, valamint januárban a doni áttörés évfordulóján.
Tisztelet a Hősöknek!
N.B.D.
(Fotó: Pápai Médiacentrum, Internet)
