Hová tart a köznevelés?
A közoktatási-köznevelési rendszer lejtmenete a 2005-ben bevezetett, 10-20%-os minimális küszöbben meghatározott közép- és emelt szintű érettségi vizsgával vette látványosan kezdetét. A felsőoktatási intézmények kényszerből ehhez alkalmazkodtak és kénytelenek voltak elfogadni nagy tömegben az új középszintű érettségi eredményeket, bár az elit intézmények továbbra is ragaszkodtak az emelt szintű érettségi vizsgákhoz. Ennek lett az az eredménye, hogy a felsőoktatási diplomák folyamatosan elértéktelenedtek, egyre versenyképtelenebbé váltak, ugyanakkor az egyre kevesebb bejutó hallgatóért zajló versengés következtében szinte mindenkit felvettek az egyetemekre, főiskolákra.
Innentől datálható – kormányoktól függetlenül – a középiskolai és vele együtt az általános iskolai tanulói elvárások szinte folyamatos fellazítása és csökkentése, ezzel egy olyan színvonalbeli zuhanás, amelynek eredményeként a ma az általános iskolából kikerülő tanulók mintegy 20%-a komoly olvasási, szövegértési és matematikai hiányosságokkal küzd, a különböző beilleszkedési, magatartási és tanulási nehézségeket nem is említve.
Az új oktatásirányítás nemrég beharangozott intézkedései az alsó tagozatban (Pl. házi feladat eltörlése, egész napos iskolák megszüntetése stb.) ezen a helyzeten nem hogy javítana, hanem tovább liberalizálja, hígítja a még meglévő elvárás-rendszert, garantáltan hozzájárulva a köznevelés színvonalának további süllyedéséhez.
A világban hihetetlen tempóban zakatoló technológiai fejlődés korában a tudásalapú köznevelési rendszer helyett egy élményalapú köznevelési rendszer irányába történő elmozdulás ennek a fejlődésnek nem a motorja, hanem sokkal inkább gátja lehet.
SZaPé
