Ezért szüntették meg valójában a szén‑dioxid‑kvóta‑adót

A szén‑dioxid‑kvóta‑adó 2026. július 31-i megszüntetése első pillantásra adminisztratív egyszerűsítésnek és uniós jogharmonizációnak tűnik. A valóság azonban jóval összetettebb: a döntés több száz milliárd forintnyi költségvetési bevételtől fosztja meg az államot, miközben a visszafizetések kedvezményezettjei elsősorban nagy, külföldi tulajdonú ipari vállalatok. A lépés hosszú távon a magyar lakosságot érintheti hátrányosan – közvetlenül és közvetve egyaránt.

A kvótaadó 2023-ban lépett életbe, és tonnánként 40 euróval terhelte a nagy kibocsátókat. Bevezetésének célja kettős volt: egyrészt a kibocsátás társadalmi költségeinek megjelenítését célozta – vagyis hogy a szennyezés árát ne a lakosság fizesse meg egészségügyi és környezeti károk formájában -, másrészt a vállalatok ösztönzését volt hivatott elérni a zöldebb működés érdekében, ami a cement-, acél-, vegyipari és műtrágyagyártó cégek számára ez jelentős motivációt jelentett volna.

Az intézkedés hibái – visszamenőleges hatály, EU ETS-sel való ütközés – valóban jogi vitákhoz vezettek, de a megszüntetés mögött nem elsősorban környezetvédelmi okokat kell feltételezni. 

Az adóból 2023-ban 41,47 milliárd, 2024-ben 67,14 milliárd forint folyt be a kincstárba, a visszafizetések és kamatok miatt azonban összesen több mint 300 milliárd forint távozik a költségvetésből, ami a jövő évi költségvetésben megszorítások, új adók, vagy szolgáltatáscsökkentések formájában jelenhet meg.

A lakosság számára ez többek között új vagy megemelt adókat, kevesebb állami beruházást, lassabb egészségügyi és oktatási fejlesztéseket jelent, azaz ezt a költségvetési lyukat nem a nagyvállalatok fogják betömni, hanem minden bizonnyal a magyar adófizetők.

A kvótaadó megszüntetése egyúttal azt is jelenti, hogy a nagy kibocsátók ismét ingyen szennyezhetnek, amíg az EU új mechanizmusai életbe nem lépnek.

A visszafizetések kedvezményezettjei között szerepelnek Bige László vállalatai, a svájci Holcim, a német Heidelberg Materials és Schwenk Zement, valamint a MOL. A döntés tehát nem a kisvállalkozókat vagy a lakosságot érinti kedvezően, hanem a legnagyobb ipari szereplőket – köztük több külföldi multinacionális céget.

A Tisza-kormány láthatón nem kívánt tovább élni a már meglévő jogi lehetőségekkel, hanem az első adandó alkalommal megszüntette az adónemet és visszafizette a pénzt, köztük olyanoknak is, akik nyíltan – és esetenként anyagiakkal is - támogatták a pártot a választási kampányban.

A lakosság számára ez azt üzeni, hogy a nagyvállalatok érdekei előrébb állnak, mint a közösségi beruházások vagy a társadalmi jólét, hiszen akár hosszú távú költségvetési hatásai is lehetnek, egyúttal indokkal szolgálnak az egyre több jel szerint is küszöbön álló megszorítások számára. 

N.B.D.