Grőber Attila kiszámítható. Három hónappal (pedagógus időszemléletben: egy nyári szünettel) a választások után egyre többet mutat magából. Láttuk nyilatkozni a Magyar Jelennek, a városi televíziónak, legújabban pedig az őt a polgármesterségig juttató szavazótömegből jelentős részt kitevő Pápán hallottam népéhez is szólni.

Grőber Attila az elmúlt három hónapban hibát hibára halmozott. Pontosabban nem tudott mit kezdeni azzal a kettősséggel, hogy egyszerre feleljen meg a bosszúért és leszámolásért lihegő plebsznek, meg a város irányításában más minőséget remélő patríciusoknak is. Mindig mindenkinek azt mondja, amit az hallani akar, ebből pedig már meg is született az első olyan konfliktus, ami néhány hónapig még mérgezi majd a levegőt, közvetett hatásai pedig kiszámíthatatlanok.

Grőber Attila rögtön a választások után az erős kezű, potens városvezető szerepében kívánt tündökölni a Magyar Jelenben, olyan jövőképet vázolt a rajongóknak, amire azok már régóta vágytak: háttérbe szorítja az eddigi vezetőket, nem ad nekik szerepet a következő öt évben, már elkérte a szervezeti vezetők munkaszerződéseit stb. „Családtagok osztogatták egymás közt a különféle pozíciókat” – jelentette ki; a magas labdát pedig a Áldozó Tamás kíméletlenül leütötte. Kiderült ugyanis, hogy egy olyan vezető volt a városban, aki a saját családtagját juttatta az általa vezetett kft-ben pozícióhoz: Tóth Péter. Az a Tóth Péter, aki a Grőber Attilával közösen végzett munka miatt talán (mindketten tisztségviselői a PELC-nek) már régóta az új polgármester elkötelezett támogatója. Grőber Attila nyilatkozott, Áldozó Tamás előterjesztett, Tóth Péter pedig távozott.

Ha bölcs lett volna Grőber Attila, akkor tanul az esetből, ő azonban magasabbra tette a tétet és 19-re lapot kért. A Tóth Péter helyére – a pályázaton majd kiválasztandó új ügyvezető hivatalba lépéséig – ideiglenesen megválasztott Szabadkai Veritát nyilvánosan alkalmatlannak hirdette ki, sőt október utánra vizsgálatokat helyezett ellene kilátásba.

Grőber Attila ezt többszörösen benézte. Az a kényszeres túlmozgás, hogy a szögbe léptetett cimborát (Tóth Pétert) mentse és magasztalja, sőt a Pápán hallottam törzsközönségével közösen szentté avassa, még belefér. Az alkalmasság fogalmának a közbeszédbe való beemelésével azonban hibázott. Ettől a pillanattól az alkalmasság felemlegetése bármely közszereplő szerepvállalásával kapcsolatban felvethető, s ebből a szempontból a baloldali csapat – végig nézve a díszes kompánián – nagyon nem áll jól. Szabadkai Verita korábbi intézményvezetői tevékenységét (a sportcsarnokot is működtető JMK igazgatója volt) még a képviselő-testületi ellenzék is elismerte, intézményvezetői beszámolóját az ellenzéki képviselők is elfogadták, személyével kapcsolatban fel sem merültek kritikák. (Igaz, azon az ülésen Grőber Attila nem vett részt.)

Grőber Attila hamarosan javaslatot tesz Vadász Krisztinára mint alpolgármester-jelöltre. A fideszes képviselőknek úgy kellene alkalmasnak elfogadni Vadász Krisztinát erre a posztra, hogy eddigi összes közéleti tevékenysége kimerült abban, hogy egyszer, nagyon régen az SZDSZ jelöltjeként indult az önkormányzati választásokon. Azt kellene elfogadniuk, hogy az a képviselőtársuk, aki sikeres intézményvezetői éveket tud maga mögött, az alkalmatlan egy gazdasági társaság vezetésére, bezzeg Vadász Krisztina alkalmas a város irányítására, noha eddig maximum műsort vezetett (a tv-ben), nem szervezetet. Ez utóbbi a kettős beszéd töprengés elején jelzett közvetett következménye.

Jót tenne az ügyek menetének, ha Grőber Attila megnyugodna! Kérjen bocsánatot először Tóth Pétertől, aztán Szabadkai Veritától, legvégül talán Vadász Krisztinától is, mert a csillagok állása szerint neki is elrendezte a sorsát. Ha innen nézzük, akkor eddig 3-0 az Áldozó javára.

Vadász Krisztina helyett pedig ott van alpolgármesternek a…, a…, hát ez az! Innen szép döntetlenre hozni a meccset!