Bevált csapaton ne változtass! – hangzik a régi mondás. 

Igaz ez abban a formában is, hogy bevált recepten ne változtass! 

Úgy tűnik, a bevált recept és a bevált csapat a bevált szereposztásban tényleg tovább működik: Grőber Attila – érdemi cselekvés híján – az aktuális ellenfél, most éppen a Fidesz önkormányzati képviselői ellen hergeli a közvéleményt, a szócsöveként funkciónáló „független-objektív” InfoPápa-csoport meg kihangosít és rákapcsol. Ugyanakkor kínosan hallgat a kényes döntésekről és tolja a pozitív propagandát, ahol csak lehet.

Közös fellépésük hitelessége a jobboldali érzésű emberek számára elég régen elkopott már, de kiemelkedő akcióik mindenki számára emlékezetesek maradnak: a tavalyi kampányban egy Béke téri kamu-akkumulátorgyárat próbáltak a széles közönség torkán lenyomni, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, míg a 2019-es kampányban a tapolcafői szennyvíziszap-beszállítást próbálták az akkor regnáló városvezetés nyakába varrni. Sajnos nagyobb, mint kisebb sikerrel.

Szóval működik ez a tavaly június óta már szinte tökélyre fejlesztett együttműködés most is. 

Aktuálisan az utolsó képviselő-testületi ülés, azon belüli is főképp az el nem fogadott lakásrendelet és a szolidaritási hozzájárulás kapcsán, de nem mellesleg az elkapkodott és átgondolatlan gazdasági társasági beolvadással kapcsolatban is.

A lakásrendelettel kapcsolatban érzett polgármesteri csalódottságra már egyszer reagáltunk, - itt olvasható! – azt megismételni felesleges. Talán csak annyit, hogy a bizottsági és a testületi szavazások sokszor elváltak már egymástól, még a balliberális oldal esetében is, úgyhogy ebben semmi újdonság nincsen. Ráadásul ennél sokkal kisebb díjemelést is ritkán szavazott meg a helyi baloldal. 

Ami a szolidaritási hozzájárulást illeti, amelynek működési elvével ebben az írásban foglalkoztunk, már más lemez. Egy dolog a hozzájárulás szakmai megközelítése, amelyről számos polgármester nyilatkozott és mondott véleményt oldaltól függetlenül, és ugyanúgy fáj kormánypárti és nem-kormánypárti településvezetőnek egyaránt. Az elvvel – állítólag – mindenki egyetért, de azért mégis: csak hiányoznak azok a tíz-, százmilliók és milliárdok a települések kasszájából. Hiányzott ez már a korábbi pápai fideszes városvezetőknek is, de ők képesek voltak alkalmazkodni, a nadrágszíjat meghúzni, de főleg nem mutogattak senkire. 

Grőber Attila igazi problémája sem ez igazából... közben a kormányra mutogatni – és ellene (is) hergelni! – csak a hab a tortán és megadja a felhatalmazást egy ellenzéki körökben tetszetős tiltakozáshoz. 

Az igazság az, hogy Grőber Attilának „mindössze” 73 millió forinttal kell idén több szolidaritási hozzájárulást fizetnie, mint a tavalyi költségvetésnek. Úgy, hogy közben távozott az ellátandó kötelező és önként vállalt feladatok köréből a szociális intézményhálózat szinte teljes egésze, ami egyből 120 millió forint megmaradó forrást jelentett az önkormányzatnak. A mérleg eddig tehát plusz nettó 47 millió Ft, ami egyébként kb. a most megemelt városvezetői tiszteletdíjak önkormányzati hozzájárulásának éves összegével egyenlő. További biztos 50-100 millió forintos megtakarítást kellett eredményeznie a zöldterületi gondozás kiszervezésének. Ez így már 90-140 millió forint megmaradt forrás. Ha az „aprópénzeket” nem tekintjük…

Sokkal több borsot tör a városvezető orra alá az emelkedő költségek mellett közel változatlan állami normatíva, az iparűzési adó 300 millió forintos visszaesése a helyi gazdaság csökkenő teljesítőképességéből adódóan és a szabadon felhasználható pénzmaradvány hiánya. Ennek érzetén az sem sokat javít, hogy a városvezető szánt szándékkal „megfeledkezik” az előző városvezetés által hátrahagyott, feladattal ugyan terhelt, de mégiscsak létező 420-430 millió forintnyi pénzmaradványról, amelyre így nem kell máshonnan pénzt elkülönítenie a városnak. Ha ehhez még hozzájön, hogy ez az eredmény úgy jött ki, hogy belefért átlag 10%-os béremelés és cafetéria is a teljes önkormányzati szektorban, még árnyaltabb a kép.

Visszakanyarodva a még Karácsony Gergelynek is javára váló politikai kiáltványhoz: senki nem gondolhatta komolyan, hogy a fideszes ellenzék támogatni fogja egy DK-s polgármester kezdeményezését a saját kormánypárti többsége ellen. Ez legalább annyira visszás lenne, mintha azt kérné tőle a Fidesz, szólítsa fel Dobrev Klárát, hogy azonnal hagyjanak fel az európai uniós fejlesztési pénzek hazahozatala elleni aknamunkával. A város természetesen továbbra is egy és közös, de egy pusztába kiáltott szó nem old meg semmit ezen a téren sem. Tessék végre egy tisztességes önkormányzati érdekvédelmi szervezetbe belépni és ott közösen hallatni a hangokat, mint tette ezt több ilyen szervezet részleges sikereket elérve. Ha az előterjesztő azonban maga is a szolidaritási hozzájárulás „maximalizálását” és nem „maximálását” kívánja elérni, ne csodálkozzunk, hogy nehezen tekinthető szakmainak és nem egyfajta politikai előremenekülésnek, akciónak a szándéka. 

A recept tehát adott, a módszer változatlan: kommunikációs hadviselés, ellenségkeresés igazi cselekvés, valós kormányzás helyett. 

A kiváltott hatás azonban – minden igyekezet ellenére - érzékelhetően egyre kevésbé éri el a kívánt sikert a pápai városlakók körében.