Az idén május 1-jére esett a pápai diákság évente megtartott legnagyobb közös ünnepe: a városi ballagás. A középfokú oktatási intézmények közös ballagása több évtizedes hagyományként pár éve szerepel a város értéktárában is. A hagyományok szerint a ballagók végig ballagnak a városon, búcsút vesznek a várostól és egy utolsó közös ünnepély keretében az Esterházy-kastély mögött lévő szabadtéri színpadon egymástól is. Az idén közel 450 diák búcsúzott középiskolájától. A városi ballagási ünnepély keretében Dr. Áldozó Tamás, a Veszprém Vármegyei Közgyűlés alelnöke búcsúztatta a ballagókat. Beszédét teljes egészében közöljük.

A mai napnak a hagyományok által szigorúan diktált menetrendje van: az ünnepek már csak ilyenek. Önök köszöntéseket, búcsúbeszédeket hallgatnak délelőtt, régen látott rokonokkal gazdag családi körben ünnepelnek délután, aztán az is a történet része, hogy az est már – fogalmazzunk úgy - szabad programmá alakul át. 

Az elmúlt bő negyedszázadban sok ünnepi beszédet hallgattam itt a kastély és a várkerti platánok közötti térben, azok közül kettő ragadott meg igazán: mindkettőt a búcsúzó diákok nevében szólók mondták el. Az egyiket Lucza Levente a refiből, a másikat néhány évvel később Móczár Bence a Türrből. Ha más nem is, akkor a saját tapasztalatom kell, hogy óvatosságra és mértéktartásra intsen a búcsúzó beszédek hatását illetően; azt is mondhatom, hogy innen szép nyerni!

Tisztelt Ünneplő Közösség! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Polgármester Úr!

A református kollégiumnak köszönhetően az első, pápai tanulmányaikat befejező fiatalok majd 500 évvel ezelőtt élték meg azt, amit ma Önök, 2025-ben ballagó diákok. 

Természetesen más környezetben, más változások között és más kilátások előtt; bár az iszlám 16. századi térhódításának, a korabeli háborúknak és a könyvnyomtatás közönségessé válásának köszönhető információrobbanásnak vannak áthallásai a 21. századra is.

Vannak, de ebből a látószögből talán mégis az a legfontosabb, hogy Önök egy közel félezer éves hagyomány folytatói, mai szereplői egy olyan történetnek, amit több tízezren éltek meg a mögöttünk hagyott évtizedek, évszázadok során. Önök pápai diákok, ennek a minősítésnek pedig súlya van: a tekintélyét az elődök alapozták meg, a benne foglalt üzenet megőrzése mától már az Önök felelőssége is!

Szép szavak, ezeknek még akkor is helye van egy ballagási beszédben, ha mára a visszatérő használat miatt már közhellyé is koptak. A pápaiasan kányáknak nevezett varjak károgása közepette ezeknél a mondatoknál kalandozik el talán először az ünnepeltek figyelme. Nézzük hát, mi az üzenet; aztán meg azt, hogy milyen körülmények között kell őrzőkként teljesíteniük!

Tisztelt Ballagók!

Először is Önök jókor, jó helyen, jó iskolákba jártak. Jókor, mert a történelem az utóbbi évtizedek legnagyobb próbája elé állított minket a koronavírus járvány ma már ésszerűtlennek tűnő szabályaival; a járványt kísérő tragédiákkal, teams-en tartott órákkal, maszkviseléssel és este nyolckor kezdődő kijárási korlátozásokkal. Azért jártak mégis jó időkben jó iskolákba, mert a nagyobb próbák nagyobb teljesítményt eredményeznek; aki megfelelt a nehéz időkben, az megfelel majd akkor is, ha azok már elmúltak.

Másodszor Önök jó helyen jártak jó iskolákba. Az elvágyódás, a világ felfedezése iránti indulat természetes igény, ezzel szemben Pápa – hála Istennek - nem világváros. Önök középiskolás éveiket emberléptékű térben, a magyar történelem nagyszerű évszázadait idéző kulisszák között, biztonságban és diákokat megillető megbecsülésben tölthették el. Az elsoroltak mindegyike jelentőséggel bír majd az életükben, ha ma még közömbösek is irántuk: ne bánják, mi, évtizedekkel ezelőtt ballagók is ugyanígy voltunk ezzel!

Harmadszor pedig jó iskolákba jártak. A jó iskolát pedig a jó tanár teszi: őrizzék meg találkozásaikat, tartsák frissen az élményeiket és idézzék meg gyakran a kapott példákat, mert a nyomtatott állapotban vagy képernyőn elérhető ismeretek mellett a tanáraiktól kapott minta lehet a legnagyobb fegyverük, ha a jövőben megküzdenek a sikerért.

Fegyver, küzdelem, jövő… hajlamosak vagyunk militáns megfogalmazásra, ha az előttünk állót kutatjuk, sokakat ez talán félelemmel tölt el. Természetes is, ha az ismeretlent megtiszteljük legalább az elővigyázatosságunkkal, de talán többre jutnak, ha kiváncsisággal fordulnak az irányába, mintsem félelemmel.

Önök borzongatóan gyönyörű évtizedek előtt állnak. Meglepetéseket tartogató, fordulatokban gazdag, az ismeretlent kibontó pályákat futnak be, visszatérően átalakítják majd a ballagásig kialakult közösségi hierarchiát, osztálytalálkozókon új status quokat igazolnak, őszintén csodálkoznak majd egymásra a nagy összevisszaságban.

Engedjenek meg egy személyes példát. A mi generációnk, amikor közel negyven éve ugyanitt, a szabadtéri színpadon ünnepelte kilépését a középiskolás életből, már találkozott az első személyi számítógéppel, ha máshonnan nem is, de a diszkókból ismerte a videómagnót. A Commodore 64-től és a videómagnótól a munkában töltött éveink alatt a világ és mi is eljutottunk a digitalizációhoz, az okos telefonhoz és a mesterséges intelligenciához. Ami nekünk a már szinte befogadhatatlan változás, az Önöknek a startvonal: van ma képünk, elképzelésünk arról, hogy mivé alakul az Önök előtt álló termékeny évtizedekben mindaz, amit magunk körül tudunk?

Tisztelt Ballagó Diákok!

A megelőző generációk által felhalmozott tudásból Önök többet-kevesebbet elsajátítottak középiskolás éveik alatt: matematikát, irodalmat, történelmet, szakmai tárgyakat. Talán jogosan vethető fel az a kérdés, hogy ezek a tudományok milyen viszonyt ápolnak mindazzal, ami Önökre vár, és amiról - valljuk meg még egyszer – vajmi keveset tudunk ebben a pillanatban! 

Minden tantárgy magában hordozza az igényt arra, hogy aki elmélyül benn, azt nyitottabbá alakítsa: késznek arra, hogy változásában is szemlélje a teremtett világot, miközben megismeri az örök értékeket. Ismerjék fel önmagukban a képességet a nyitottságra, a változások befogadására való alkalmasságot: az iskola akkor adta Önöknek a legtöbbet, ha ezekkel az erényekkel élni és gazdálkodni tudnak. Önök tehetségesek. Jókor tanultak, jó helyen, jó iskolákban! Legyenek büszke pápai diákok, jussanak többre annál, mint ami a mi részünk lett!

Isten Önökkel!

(Fotó: Pápaii Médiacentrum)