Egy település virtuális lelki világáról mindig tiszta képet adnak az ott nagy taglétszámmal működő Facebook-csoportok, Facebook-oldalak.

Még a 2018-as kampány idején szivárgott ki az a belső balliberális (valószínűleg inkább dk-s, mint mszp-s) kampánytanácsadói utasítás, hogy főleg a nagyobb településeken, városokban működő pártkatonák és pártaktivisták hozzanak létre minél nagyobb számban olyan Facebook-csoportokat, ahol aztán kezdetben a helyi jobboldali településvezetőket, képviselőket, szervezeteket, később persze a Fidesz-KDNP-kormányzatot lehet ekézni, teli torokból mocskolni, valós vagy valótlan témákkal lehet a helyi közvéleményt hergelni.

Ennek a kezdeményezésnek lett eredménye aztán számos településen az „X településen hallottam…” vagy „Y településen beszélik” Facebook-csoportok létrejötte. Némi késéssel, de aztán nálunk, Pápán is megalakult ez a fajta felület, amelyet az InfoPápa „újságírója” indított útjára és üzemeltet a mai napig. 

A csoport szellemisége indulása óta abszolút mértékben tükrözi a korábbi kampánytanácsadói szándékot és mocskosabbnál mocskosabb hozzászólások olvashatók nap mint nap – a balos médiák mintájára természetesen nagyban hangsúlyozott „függetlenség” ellenére – hol finoman, hol erősebben megfogalmazott, jobboldali politika és politikusok kifigurázását célzó, hergelő, olykor karaktergyilkosságig menő írások, kizárólag a sajtó- és véleményszabadság jegyében. A jól látható szándék mellett persze ott van az a finoman megbúvó hátsó szándék is, hogy a jobb érzésű, emiatt visszafogottabb, csendesebb, kevésbé erőszakos és mocskos szájú jobb oldali embereket a felülettől és ezáltal általában a véleményük kifejezésétől távol tartsa, ahogy most a TISZA-nak és korábban főleg a DK-nak és a Jobbiknak volt az egyik „erénye”.

A politika – sajnos – a való világból átköltözött a virtuális térbe és teljesen elvesztette korábbi jelentőségét: annak van igaza, aki több like-ot, videót, posztot, követőt stb. tud felmutatni. Még szomorúbb, hogy ez a fajta kommunikáció aztán kénytelen-kelletlen megérkezett a jobboldali pártok kommunikációjába is, mert láthatólag ez üti át az ingerküszöböt, erre reagálnak a médiafogyasztók.

Ennek a terméke a kétségtelenül nem a legszerencsésebb elnevezéssel bevezetett, rengeteg hamis képzettársításra lehetőséget nyújtó Harcosok Klubja is, amelyet szándékából adódóan inkább Honvédők Klubjának kellene nevezni. 

Mert Magyarország tényleg támadás alatt áll.

A támadók kiléte elég széles skálán mozog, a támadások hátterében viszont most sem áll más, mint általában: a pénz és azzal együtt járó (politikai) hatalom. Azoknak a pénzügyi köröknek, nagyvállalatoknak és az általuk pénzelt uniós képviselőknek a hadserege, akik nehezményezik, hogy rá vannak kényszerítve a közös teherviselésre, fizetniük kell az extraprofitot terhelő különadókat, a bankadót, a kiskereskedelmi extraprofitadót és egyebeket. Azoknak a köröknek a képviselői, akik nem bírják elviselni, hogy Magyarország nem hajlandó „jó gyarmatként” viselkedni és azt tenni, amit a nagyok elvárnak tőle és saját válaszai vannak a saját problémáira, emiatt nem kér az IMF „támogatásából”, nem kér a migrációból, a genderből, nem kér az ukrajnai háborúból, nem kér a gazdaságát vélhetően romba döntő nyugati energiaellátásból. Azoknak az országoknak a képviselői, akiknek szúrják a szemét a kedvező adózási és foglalkoztatási állapotok miatt Magyarországra áttelepülő ipari nagyvállalatok nagyberuházásai. Azoknak a nyugati liberális politikusoknak a tömegei, akik el sem tudják képzelni, hogy egy ország, nemzet legfontosabb egysége férfi és nő házasságán alapuló család, hogy nem csak a homoszexuálisoknak vannak jogai, hanem a heteroszexuálisoknak is; azt, hogy ne csak nekik legyen rossz az ész nélkül beengedett és kezelhetetlen migránsok miatt. Nem tudják elfogadni, hogy nem a progresszív, több kulcsos adók mentén zajlik az adózás, hogy a gazdasági társaságok nem fizetnek általános 15%-os adót és a nők 40 év munkaviszony után előnyugdíjra jogosultak. Nem bírják elfogadni, hogy ne ártatlan ukránok ezreinek vérén és Oroszország teljes megsemmisítésén keresztül vezessen az út az olcsó orosz energiahordozókhoz és az orosz gazdasági együttműködésekhez. Nem bírják elfogadni, hogy a magyar lakosságnak és cégeknek szüksége van az olcsóbb orosz energiára, beleértve a remélhetőleg jövendő atomenergetikai együttműködést is.

Ehhez Gyurcsány és Márky-Zay után megtalálták a harmadik önkéntest, aki hajlandó mindezt tálcán kínálni 30 ezüstpénzért. Lelkiismeret, lélek híján, egyszerű bosszúból és kisebbrendűségi komplexusból kiszolgáltatni az országot. 

Ennél már csak az szomorúbb, hogy ehhez láthatóan rengeteg embert meg tud vezetni. Rengeteg embert, akinek nem volt, nem lett jobb az elmúlt 15 évben sem, és nem lesz jobb egy esetleges hatalomváltás esetén sem, mert alapvetően nem a rendszerben van a hiba. 

Annyi viszont már bőven elég, ha legalább másnak is, vagy ahogy nyugati elvtársaik elvárják: mindenkinek valamivel rosszabb lesz.