Voltak igazán nehéz évek az önkormányzat életében a lakásrendelet utolsó, 2013. évi módosítás óta is – Covid, energiaválság, gazdasági nehézségek - de az önkormányzati lakások bérleti díjának az emelését nem tekintette a költségvetési hiány csökkentéséhez szükséges bevételek egyik eszközének, mert tekintettel volt az ott lakók szociális és anyagi helyzetére. Eddig.

Úgy tűnik, hogy ennek most vége és az új rendelet alapján is elkerülhetetlen jogosultsági szűrésen a jövőben áteső jelenlegi és leendő lakók szociális bérlakásban 30, költségalapon 40, piaci alapon 50%-kal magasabb bérleti díjat lesznek kénytelenek fizetni a jelenleginél.

Egy önkormányzatnak nem feladata, hogy ingatlanpiaci "vállalkozásként" jelenjen meg, hiszen alaphelyzetben is a nonprofit szektorhoz tartozik. Sokkal inkább az a dolga, hogy egyfajta szolgáltatóként segítse a város lakóit lakhatási gondjaik megoldásában. Elsősorban természetesen az arra ténylegesen rászorulókat, másod- és harmadsorban pedig azokat, akik nem tudnának valóban piaci áron ingatlant bérelni vagy vásárolni.

Az sem igazi magyarázat, hogy az így befolyt 30 millió forintnyi többletbevételből majd további ingatlanokat lehet felújítani. Pontosabban nem MOST igaz: a költségvetés helyzete nem enged meg jelenleg fejlesztéseket, hiszen még a működés biztosítása is kétséges; így a várt többletbevétel is nagy valószínűséggel az utolsó forintig a nagy költségvetési kalapba kerül.

Tény, hogy a nagy részt rendszerváltás idején az önkormányzatra szállt ingatlanvagyon, azon belül a 420 körüli lakóingatlan nagyon komoly része teljes felújításra vár, amire igazából sohasem volt elegendő pénz. Voltak szerencsésebb idők, amikor százmilliós nagyságrendben volt képes a tulajdonos ingatlanjaira költeni, és egészen a közelmúltig évente legalább 40-50 millió Ft volt elkülönítve a mindenkori lakáskezelőnél a lakóingatlanok karbantartására, felújítására. Senki nem tudja jelenleg megmondani, hogy mekkora tételt tenne ki az önkormányzati lakóingatlanvagyon már érzékelhető megújítása, de abban biztosak lehetünk, hogy a várható 30 millió forintos többletbevétel csak egy kis csepp lehet egy nagy tengerben. A megoldás külön források biztosítása lehet a felújításokra; vagy a mostani ingatlankezelőnél, még inkább azonban egy olyan önálló önkormányzati gazdasági társaságnál, ami már vállalkozási jelleggel kezeli a lakásokat, ehhez pedig akár külső fejlesztési célú forrásokat, pl. hitelt is be tud vonni. 

Ami viszont biztos, hogy az önkormányzati ingatlanok pár hónapja erősen felpörgetett értékesítéséből befolyt összegekből most – és ki tudja még meddig – nem újabb közös vagyon lesz, hanem az önkormányzati működés fedezeteként szolgál, azaz a közös vagyonunk fokozatosan felélésre kerül. (Ezt a kritikát vice versa éveken keresztül megkaptuk, holott akkoriban az ingatlanok eladásából a számos fejlesztésen keresztül tényleg újabb közös vagyon született.) Ráadásul most már a korábban kiemelt célokra fenntartott, korlátozottan forgalomképes lakóingatlanok kiárusítása is elkezdődött – nyilván ezek vagy a frekventált fekvésük, vagy jobb állapotuk miatt nagyobb eséllyel és magasabb áron eladhatók, így egyszerre hoznak nagyobb bevételt. Ez szintén meglehetősen rossz jel.

Unger Tamás