A Tapolcafői Tanácsadó Testület szintén október 23-án tartotta megemlékezését Tapolcafőn, ahol Zsegraics Gyula önkormányzati képviselő mondott emlékbeszédet, amelyet változtatás nélkül, teljes egészében közlünk.

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?..."

Tisztelt Emlékező Közönség!

Márai Sándor kérdésére válaszolva: igen, ilyen nagy dolog a szabadság! Egy önálló lélekkel, kultúrával, múlttal bíró nép szabadsága talán a legnagyobb dolog a világon, amiért bármit hajlandó megtenni. Ha kell, fegyvert fog, és ha kell, akkor a békéért áll ki a legnagyobb eltökéltséggel.

Szabadság. Ez a kulcsszava az október 23-ai ünnepnek. Mi, magyarok pedig több mint 1100 éve úgy éljük az életünket a Kárpát-medencében, hogy létünk alapvetése: nem engedjük, hogy mások döntsenek helyettünk. Nem mondhatják meg, mikor énekelhetjük nemzeti himnuszunkat és nem mondhatják meg, mikor tűzünk kokárdát a szívünk fölé. 

Nem mondhatják meg, mikor lengethetünk nemzeti színű zászlót, kivel működhetünk együtt, egyszóval, nem mondhatják meg, milyen országban akarjunk élni.

 Ma, amikor minden létező eszközzel háborúba akarnak sodorni minket, meg kell mutatnunk, hogy mi, magyarok képesek vagyunk magunk eldönteni, hogy mikor és miért kell fegyvert fognunk, és mikor szolgálja jobban a béke a jólétünket és biztonságunkat. Mert mi, magyarok, békés országot szeretnénk. Mi, magyarok békében szeretnénk élni. 

Tisztelt Emlékezők!

Több a hasonlóság köztünk és az 56-os fiatalok között, mint gondolnánk. Hiszen ma, 2025-ben sem gondolunk mást, mint a forradalmi ifjak, hogy számunkra Magyarország függetlensége és szabadsága a legfontosabb.

Míg 1956-ban ezt harccal akartuk kivívni, úgy ma épp ellenkezőleg: a béke mindenáron történő megőrzésével.
1956-ban arra volt szükség, hogy a fiatalok fegyverrel és önfeláldozással kiálljanak a szabadságunkért, ma, 2025-ben pedig arra van szükség, hogy elutasítsuk a fegyver használatát! 

Szabadság és függetlenség mindenekelőtt, ezt mi, magyarok jól tudtuk 1848-ban, jól tudtuk 1956-ban, 1989-ben és jól tudjuk ma is.

Tisztelt Emlékező Közönség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ember akkor tudja értékelni, hogy mi a szabadság, amikor elveszíti azt. 

Mi, magyarok szerencsések vagyunk, mert miként Márai Sándor is írta: mi örökül kaptuk a szabadságot. És pont ezért még nagyobb a felelősségünk a szabadság megőrzéséért.

Vannak hőseink, akiknek a példája segít az eligazodásban. A pesti srácok és lányok önfeláldozó hősiessége világtörténelmet írt. Megmutatta a világnak és nekünk is, hogy a legnagyobb túlerővel is szembe szállunk, ha a szabadságunkról és a függetlenségünkről van szó. Mert ezzel tartozunk magunknak.

Hiszen mindannyian 1956 büszke örökösei vagyunk.