A szeptember 25-i képviselő testületi ülésen ismét előkerült a korábbi városvezetés által 2020-ban (!) megkötött kétoldalú megállapodás, ami egy reklámcég és az önkormányzat között 20 db, ún. citylight technológiával (elektronikusan megvilágított közterületi reklámfelület) felszerelt buszmegálló létesítését és üzemeltetését érinti összesen mintegy bruttó 51 millió Ft értékben, azaz felépítéssel együtt kb. 2,5 millió Ft értékben darabonként.

A rendelkezésre álló információk szerint az utasvárók egy céges jogutódlásból származó, jogilag vitatott önkormányzati bírság kártérítési megállapodása eredményeként, a keletkezett tartozás ellentételezéseként kerültek felszerelésre a város 20 buszmegállójában a fenti összeg értékében. Az üzemeltetésre a tulajdonos és a buszmegállók üzemeltetéséért felelős önkormányzat megállapodást kötött, a vállalkozás pedig közterülethasználati díjat fizetett, ahogy ezt a vonatkozó helyi rendelet elő is írja, míg a buszvárók üzemeltetéséért, karbantartásáért és tisztán tartásáért ellentételezést kért. 

Eddig az alaptörténet, ami az ország számos településén azonos vagy erősen hasonló keretek között valósult meg. Köztük olyan, kormánypártisággal egyáltalán nem vádolható város, mint pl. Pécs, vagy akár Orosháza és Veszprém, vagy ahogy az ülésen elhangzott legutóbb Csepel esetében is. Ezen megállapodások lényege, hogy az önkormányzat átengedi az üzemeltetőnek az utasvárók reklámfelületeinek hasznosítását, annak fejében, hogy a megállók korszerű, biztonságos és esztétikus kialakítású utasvárószerkezetet kapjanak. Így az önkormányzatnak nem kell egyösszegű beruházásként ezeket beszereznie és beszerelnie, ill. bizonyos idő - egyfajta részletfizetési idő - leteltével ezek az utasvárók az önkormányzat tulajdonába is kerülnek a citylight-reklámhely nélkül.

Summa summarum az önkormányzat térítésmentes üzemeltetéssel megkapott 20 db utasvárót 51 millió Ft értékben, amelyek 10 év elteltével – vagyis évi mintegy 5,1 millió Ft-os részletfizetési ütemezéssel - a tulajdonába kerülnek, azzal a kitétellel, hogy a területhasználati díj mértékében zajlik a karbantartás. Ez azért annyira nem rossz üzlet. 

Mindez annak fényében is érdekes, hogy a város több pontján is várják az utazók a beígért utasvárók kialakítását – ennél lényegesen alacsonyabb műszaki tartalommal. (Megjegyzés: a közelmúltban átadott, a szóban forgó felépítményeknél lényegesen egyszerűbb és törékenyebb polikarbonát buszvárók egyenkénti bekerülése értéke bruttó 1,2 millió Ft volt.)

A kérdés sokkal inkább az, amit több kommentelő is felvetett hozzászólásában: miért pont most és a korábbi városvezetés által kötött rengeteg egyéb más közül éppen pont ezt a szerződést kellett a közbeszéd egyik témájává tenni.

Több válasz is lehetséges. 

A konkrét kiváltó ok az a képviselői kérdésfeltevés volt az augusztusi képviselőtestületi ülésen, ami a polgármester átruházott hatáskörben meghozott döntései között szereplő „Közterület használat - reklámhordozó – 1db – 5.846.000,- Ft” tételt firtatta. Az tényleg nem világos, hogy miért 1 db szerepel az előterjesztésben, hiszen 20 db reklámhordozóról szól a szerződés, ezek évekre lebontott közterülethasználati díja lehet 5,8 millió Ft, de 1 db esetében ez túlságosan magas díjat jelentene. 

Aztán elképzelhető az is, hogy Pápa polgármestere most jött rá, hogy a reklámokból tulajdonképpen bevétele is lehetne, ami a rettenetes állapotban lévő költségvetésnek bevételt jelenthet(ne).

Nem utolsó sorban az utasvárókban megjelentek azok a politikai hirdetések, amelyek az egyre több tiszás tartalmat is megosztó balliberális pápai képviselőket és szavazóikat erősen irritálhatják. Ahogy az egyik hozzászóló meg is jegyzi: „A tény: a cég hirdetőfelületeket épített a városban, amelyeket úgy használ 10 évig, ahogy akar. Ha a macskás fadísz reklámok jobban fizetnek, azt teszi ki, ha a kormányreklámok jobban fizetnek, azt teszi ki, ha a városi reklámok jobban fizetnek, azt teszi ki. Szíve-joga.”

(Fotó: illusztráció)