Nem sokkal nyolc hónap után ismét a Pápai Sport Nkft. személyi ügye az, ami a megfelelő csatornák segítségével a leginkább borzolni tudja a helyi közéleti kedélyeket. A témában megjelent két internetes cikket és egy közismert közösségi csoport megállapításait alapul véve, kiegészítve érdemes további, új értelmezés szerint is a történteket áttekinteni. 

Tóth Péter közismerten 2020 januárjától 2024 augusztusáig volt a Pápai Sport Kft. ügyvezetője. 

Az idézet, amely szerint „a képviselő-testület részéről soha semmilyen szakmai kritika nem érte az ő munkáját” elsősorban a gazdasági társaság pénzügyi beszámolói alapján értelmezendő, amelyekkel kapcsolatban tudomásunk szerint valóban nem merült fel kifogás. A kft szakmai munkáját azonban köztudottan számos kritika érte az évek során a város vezetése részéről: fontos, kiváló szakmai munkát végző szakemberek távoztak a gazdasági társaságtól, a remélt sportéleti aktivitás is erősen elmaradt az elvárttól mind a nagyobb versenyek, tervezett edzőtáborok mind a létesítményhasználók számát, főleg a helyi oktatási intézményeket tekintve. Az ügyvezető több alkalommal összetűzésbe került sportegyesületek vezetőivel és volt eset, hogy a képviselőtestület tagjaival is, de felmerült szabálytalan foglalkoztatásnak és túlárazott szerződéseknek a gyanúja is.

Az, hogy Tóth Péter két szervezet ügyvezetői feladatait is ellátta (Pápai Sport Kft. és a PELC) jogi alapon nem minősült szabályellenesnek, inkább etikailag volt megkérdőjelezhető, főleg miután a két szervezet egy idő után üzleti kapcsolatba is került egymással. 

Úgy tudni, a korábbi városvezetés a leírtak ellenére az ügyvezető munkavégzését nem tartotta elítélendőnek, mert megvolt a „bizalom a cégvezetővel szemben”, de megosztott volt az ügyvezető megítélését illetően. Ez a bizalom, úgy tűnik, folyamatosan fogyott, majd véglegesen megszűnt. 

Ha Szabadkai Verita megválasztása „politikai ügy” volt, akkor Tóth Péter megválasztása kétszeresen is az, hiszen egyrészt Tóth Péter a március 27-i képviselő-testületi ülésig a Humánerőforrás Bizottság baloldali delegált külsős tagja volt, és ezek a pozíciók mindig politikai alapon születnek. Másodsorban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Tóth Péter a PELC elnökének, Grőber Attilának ez év márciusi lemondásáig évekig közvetlen munkatársa volt, ügyvezetői pozícióját az állítólag finanszírozási gondokkal küzdő egyesületnél továbbra is betölti, tehát a munka- és érdekkapcsolat a két vezető között egészen hosszú időre nyúlik vissza. 

Csütörtöki megválasztására a március 2-án abszolút többségbe került Közösen Pápáért Egyesület (KPE) – Mi Hazánk „koalíció” együttes támogatásával került sor, miután a Fidesz-KDNP-frakció kérése ellenére ezúttal már nem írtak ki ügyvezetői pályázatot. Hajlunk arra a következtetésre, hogy az időközi választás kezdeményezésének egyik fontos oka pontosan e kinevezés feltételeinek a megteremtése volt. Reméljük, egyszer megtudjuk, hogy miért…

Tóth Péter az idézett cikkben munkajogászi szintű jogi értelmezésbe is bocsátkozik a felmentett ügyvezető képviselő-testületi előterjesztés tárgyát is képező végkielégítése kapcsán. Az értelmezés egyébként félig megállja a helyét. De csak félig. Nem veszi figyelembe ugyanis azt a tényt, hogy munkáltató és munkavállaló a foglalkoztatás feltételei rögzítése során megállapodhatnak olyan feltételekben is, amelyek előnyösek egyik vagy másik fél, vagy akár mindkét fél számára, amennyiben ez teszi lehetővé a feladat teljesítését. 

Nem tudni, hogy szándékosan vagy csupán az interjú hevében, de a régi-új ügyvezető tulajdonképpen beismeri, hogy a nyár folyamán, még távozása előtt szabályellenesen, de legalábbis a kft érdekeivel ellentétesen fizetett „lelépési pénzeket” hozzá közel álló és akkor távozó kollégáinak. Megnyugtató, hogy ennek „minden felelősségét vállalta és vállalja”, mert a sokat hangoztatott alkalmasság egy igazán felelős gazdálkodású gazdasági társaságnál ebben a pillanatban válna köddé. A különböző juttatásokat firtató szerkesztői kérdésre azonban ezúttal is ügyesen elmaradt a konkrét válasz.

Minden esetre az ügy megítélését erősen torzította a szinte uszításszámba menő polgármesteri kommunikáció a képviselőtestületi ülés során és a cikkben egyaránt, ami pontosan a lényeget, a végkielégítés kifizetési alapját, a foglalkoztatás időtartamát (33 év) és a jogfolytonossági következményeket nem nevezte meg. Ugyanakkor érthető, hogy az egyébként mindenféle értelmezés szerint is jogszerű végkielégítés kifizetésének mostani időzítése a rendkívül rossz költségvetési helyzet miatt fájó pont lehet az önkormányzat számára.

Végül még egy, témán túli említésre érdemes elem az egyik interjúból: 

„Tavaly elhangzott egy nyilatkozatom, amelyben azt állítottam, hogy vannak nepotizmusra utaló jelek Pápán, barátok, rokonok, családtagok osztogattak egymás között különféle pozíciókat.” (Grőber Attila)

Ezzel egyet kell értenünk. Már csak azért is, mert a cikkben is sokat idézett Pápai Jobbegyenes egyik hozzászólásában nem volt rest megnevezni a helyi nepotizmus legújabb látható eredményét: a Kékfestőből 8 havi végkielégítéssel távozó Vonnák Andrea önkormányzati képviselő és KPE-frakcióvezető projektmenedzseri visszafoglalkoztatását a jogutód gazdasági társaságnál, a Pápai Platán Nkft-nél. Ezek szerint tényleg jelen van a nepotizmus Pápán.