Nagy általánosságban az energiaválság felelősségteljes önkormányzatok körében nem “hivatkozási alap”, hanem kényszerítő tényező volt sokszor nagyon kényes és sokak számára kellemetlen döntések meghozatalához. Ha az energiaárak most is azon a szinten lennének, amelyek alapján a Huszár Közösségi Házat átmenetileg bezárták, az amúgy indokolt és örvendetes nyílászáró-csere jelentősége lényegesen csökkenne. A megnyitás csakis az energiaárak konszolidációja és nem a nyílászáró-csere miatt lehetséges. Bárki, de főleg egy városrészben lakó e felett érzett örömét kétségbe vonni és az akkori "döntéshozók" motivációját elferdíteni meglehetősen barátságtalan gesztus.

Grőber Attilának egyébként nagyjából bármikor teljesen mindegy volt, hogy milyen éves költségvetése van a városnak, milyen megszorító intézkedéseket kell megtenni a büdzsé stabilitása érdekében, hiszen köztudottan sohasem szavazta meg, vagyis sohasem vállalta azt a többnyire igencsak terhes felelősséget, ami ezzel együtt jár; azaz sosem kellett ilyen döntést hoznia. Ez a magatartás idéntől várhatóan teljes mértékben megváltozik, azzal a kivétellel, hogy egy olyan projektet valósít most meg a közösségi házon, amelynek finanszírozását előbbre valóbbnak ítélte, mint a teljes éves költségvetés biztonságát - működési és fejlesztési kiadásokkal együtt. Az pedig nyilván csak is véletlen lehet, hogy a projekt abban a választókörzetben van, ahol március 2-án időközi önkormányzati választást tartanak.

A közösségek az elmondások szerint amúgy megtalálták a helyüket a bezárás utáni időszakban is; igaz, nem ott, nem úgy és nem mindig akkor tudtak közösségi tereket használni, amikor szerettek volna. Egy viszonylag szabad helyiség-használat ígérete nyilván lényegesen vonzóbb és szimpatikusabb mindenki számára. Ezt az igényt kétségtelenül jól mérte fel, használja ki és érzékelhető magabiztossággal kezeli a városvezető, még ha ezt megelőzően évekig nem is volt meg a legkisebb késztetése sem, hogy bárhogyan is beavatkozzon.
Nem csak kampányok idején!

(Fotó: Facebook)