A hétvége politikai híreit természetesen a kegyelmi botrány uralta, amelynek újabb és újabb részletei derülnek ki, és fognak még kiderülni a napokban - remélem, egyszer a teljes igazságot megtudhatjuk. (Tény azonban, hogy egy ilyen óriási eljárási vagy bármilyen eredetű "hiba" semmiképpen nem maradhatott következmények nélkül, legalábbis a nemzeti oldalon - a baloldali kormányokat, politikusokat az ilyen léptékű botrányok nem szokták különösebben megrengetni -, mindenesetre érthetetlen, hogy egy ilyen család- és gyermekcentrikus politikus esetében hogy történhetett ez meg egyáltalán. És erről ennyit.)

Sokkal érdekesebb vetülete az ügynek számomra az ellenzéknek az a hihetetlen, a tanácsköztársasági kommunistákat megidéző hozzáállása, az az őrjöngés, ami kialakult a fejlemények körül. A főszerepben nyilván az ellenzéki kizárólagos irányító szerepre törő DK-val, ill. a magát még mindig kereső és lemaradni nem akaró Momentummal. Azt, hogy a DK-szekták Budapesten és a nagyobb városokban régóta így működnek, már megszoktuk, de őszinte megdöbbenéssel fogadtam a helyi ellenzék kedvenc töritanárának kommunikációját, aki ugyanolyan szamuelys, kunbélás alapelvek és szólamok mentén, persze kicsit kifinomultabb fogalmazással tett eleget a központi bizottság kötelező kommunikációs elvárásainak, magyarázta (!) az esetet, követelt (!) válaszokat, buzdított aláírásgyűjtésre és lemondásra, sőt még egy szabálysértési alakzatba illő rongálásszerű akciót is teljesen lazán, sőt büszkén felvállalt az üggyel kapcsolatban. Mindezek eddig nem voltak jellemzőek rá és – a Jobbikot leszámítva – a helyi ellenzék vezetőinek politikai kommunikációjának többségére sem.

Minden ellenvélemény ellenére eddig valamilyen színvonalat képviselt – talán ez volt a MSZP-hatás – a helyi politikában, de ezzel a hétvégi akciósorozattal végül sikerrel tárta fel valódi énjét és – ha jól érzékelem, a régi szocialista szavazók körében is – a neokommunista fröcsögők szintjére dolgozta le magát. És még csak 9 hónapja dk-s! Az már mindezek mellett szinte mellékes, hogy a köztársasági elnök (közvetlen) választásával kapcsolatban az Alaptörvény, a rendszerváltás körüli politikai/történelmi egyezségek, a prezidenciális rendszer ismeretének teljes hiányáról tett tanúbizonyságot a központi DK-propaganda javára.

Az MSZP (másik) potentátjától, aki – ha mocskolódni kell - még református is tud lenni, eddig sem telt túl sokra, a hétvégi őrjöngésből – a maga nagyon egyszerű módján – azért ő is kivette a részét, de erről már korábban született egy nagy felháborodást kiváltó poszt.

Szóval túl sok jót nem ígérnek a következő hetek, hónapok, de egy biztos: a balos központi bizottságok kommunikátorai elég csúnya kampányt fognak vezetni életre-halálra, mert hogy erről van szó - a saját és más pártban lévő elvtársaik életéről és haláláról.

A kormánypártokéról kevésbé.

(Unger Tamás, Facebook)