Dr. Kovács Zoltán, országgyűlési képviselő, Heizer Zoltánné, önkormányzati képviselő-jelölt és a Fidesz-KDNP frakció szervezésében megemlékezést tartottak Dr. Katona István emléktáblájánál a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából.

Heizer Zoltánné emlékbeszédében elmondta:

- Itt vagyunk azért, mert meggyőződésünk, hogy az áldozatok nemzetbe, igazságba, jogba és emberiességbe vetett hite összeköt bennünket az évtizedek elmúlt tengerén át is, és ugyanolyan örök érvényű értékeken keresztül kapcsol össze bennünket, mint a hazaszeretet, a család, a közösség, a hagyományok tisztelete, a kölcsönös elfogadás alapelve. Ezek az áldozatok olyan rendszer ellen lázadtak, ami ezeket az értékeket és ezt a hitet tiporta el és irtotta minden eszközzel, ha kellett erőszakkal és halállal is.

Kiemelte: minden történelmi igyekezet ellenére még ma sem látják sokan igazán a kommunizmus valódi arcát. Nem látják, hogy a korunk divatpólóin díszelgő Che Guevara igazából egy kubai terrorista volt, vagy Lenin, az a Lenin, aki írásos utasításba adta, hogy naponta tájékoztassák őt az agyonlőtt papok számáról.  Vagy a Kádár, akinek a nimbusza újra és újra fellángol, mondván minden sokkal jobb volt a kommunizmusban, ugyanaz a Kádár, aki 1956. november 4-én a szovjet csapatokat hívta be az országba a forradalom leverésére. Mert sokan még mindig nem értik, hogy a kommunizmus nem véletlen, nem egy „műhiba”, nem is valami apró kisiklás volt. A terror, közösségek elleni gyűlöletkeltés, a megfélemlítés, az az az ideológia lényegéből következett.

Ezt követően Stephan Curtois, francia történész szavait idézte:

- A kommunizmus megszámlálhatatlanul sok bűnt követett el: először is a szellem ellen, de az egyetemes kultúra és a nemzeti kultúrák ellen is. Sztálin százszámra romboltatta le a moszkvai templomokat; Ceausescu tönkretette Bukarest történelmi városmagját, hogy nagyzoló építményeket emeljen a helyébe fellengzős távlatokkal; Pol Pot nem csak kőről kőre lebontatta a Phnom Penh-i székesegyházat, és a vadon martalékának vetette oda az angkor templomait, hanem 1 millió embert gyilkoltatott le; a maoista kulturális forradalom idején fölbecsülhetetlen kincseket zúztak szét és égettek el a vörösgárdisták. Mégis, bármilyen súllyal nehezednek ezek a pusztítások az érintett nemzetek és az egész emberiség jövőjére, ugyan mit nyom a latban emberek, férfiak, nők, gyerekek tömeges legyilkolása mellett?

A szónok hangsúlyozta: a kommunizmus pont olyan, mint az energia: nem bír elveszni, hanem számos átalakuláson, elágazáson keresztül újra ás újra felbukkan. Hol erősebb, hol könnyedebb formában. Hol zölden, hol kéken, hol újra izzó vörösben. Minden rémsége ellenére egyet meg kell hagyni neki: nála alkalmazkodóképesebb ideológia nem nagyon létezik. Ez adja meg rendkívüli túlélő képességét. A kommunizmus két nagy ellensége a valóság és az igazság. Ezekkel soha, sehol nem bírta és nem bírja felvenni a harcot, előttük mindig kapitulál. Nem utolsó sorban azért is, mert egy mesterséges ideológia, amelynek kevés tennivalója van a valósággal, és nem ismeri az igazságot, az ellene szólókkal pedig kíméletlenül leszámol. 

Végül az emlékezés és emlékeztetés jelentőségére hívta fel a figyelmet:

- „Aki 1 áldozatról is megfeledkezik, olybá tekintendő, mintha az összes áldozatról megfeledkezne” – szól az idézet. Emlékezzünk hát a Tanácsköztársaság, az 1945 utáni Magyarország kommunista diktatúráinak áldozataira! A Katona Istvánokra, a Sulyok Dezsőkre, a Kiss Zoltánokra, az ismert és ismeretlen elhurcoltakra, testileg vagy lelkileg megnyomorítottakra, megtörtekre, a kitelepítettekre, a meggyilkoltakra! A 700 ezer szovjet kényszermunkatáborba hurcolt magyarra, az 1945 után kivégzett 700 honfitársunkra, az 1956-os forradalom után az országot elhagyni kényszerülő 200 ezer magyarra, a politikai okból 1945 után bebörtönzött 70 ezer magyarra, a Kelet-Európai több mint 1 millió áldozatra és világszerte a 100 millió halálos áldozatra!

A jelenlévők ezt követően az önkormányzati megemlékezésen vettek részt, ahol koszorút és mécsest helyeztek el Sulyok Dezső szobránál és Dr. Katona István emléktáblájánál.

(Fotók: veol.hu, Pápai Médiacentrum)